A tánc és Én.

                                  Kedves Olvasóm!

 Ha van kedved oldalamon maradni, akkor az alábbi történetben megosztom Veled a saját táncélményemet.

Az életem úgy alakult (sorsom), hogy a tánc, csak 39 évesen talált rám. Miért a tánc talált rám és nem Én rá? Nem kerestem, hiszen nem is kereshettem! Talán ott kellene kezdenem, hogy gyermekkorom nem éppen minta családban telt.

Voltak álmaim, hogy mi akarok lenni, ha majd nagy leszek. De édesapám sokat ivott és olyankor brutális volt, ezért édesanyám idegállapota soha nem engedte meg, hogy velem és az álmaimmal foglalkozzon.

A tánc iránti ambícióm csak a közeli szeretteim felé tudtam bemutatni, de ők élvezték és én ennek nagyon örültem! Sajnos mindez itt véget is ért, hiszen szóba sem jöhetett, hogy én bármilyen közösségi összejövetelen (kirándulás,különórák,tánc stb...)részt vehessek!

Édes- apám tiltott minden ilyen dologtól, mert még k...va lesz belőlem! Egyébként sajátos nevelési módszerei voltak. Kikaptam, azért mert az igazat mondtam,(ezért később meg tanultam hazudni) mert nem jól áll rajtam a ruha, hogy éppen nem tudtam szépen vigyázban állni. Komolyan gondolom, amikor azt mondom, hogy belőlem kiölt minden érdeklődést a külvilág felé!

Bezárkóztam, de belül, a lelkemben tovább élt a tánc! Ha egyedül voltam a lakásban és a rádióból szólt a zene, én táncoltam és persze álmodoztam tovább!

Telt múlt az idő és én álarcot hordtam. A külvilág felé megtanultam illő módon viselkedni, ahogyan azt apám elvárta. Végül magam is elhittem, hogy ezzel a mintával kell élnem.

Akkor jött Ő, 19 éves koromban,majd feleségül vett és kinyitott előttem egy új világot, de sokáig nem tudtam mit kezdeni vele. Szeret táncolni, szórakozni, bár nem egy Fred Aster, de én elkezdtem fellélegezni. Tánc, Istenem! Meg van minden testrészem és én élvezhetem! Boldog voltam és elégedett.

Hálás vagyok ennek a fiúnak, aki két gyermekem édesapja lett és vele igazi családban, harmóniában élhetek.

Majd az egyik szép napon,39 éves koromban, szórakozás közben fellépet egy táncosnő, egy igazi hastáncosnő. Gyönyörűen táncolt, mozdult minden porcikája!

Naná, hogy jelentkeztem hastánctanfolyamra, még a barátnőimet is beszerveztem! Itt kezdődött el kapcsolatom a tánc és az orientális zene világával. Ebben a táncban rátaláltam önmagamra, nőiességemre,lelkem örömére-viharára.

Amikor megtanultam a hastánc alaplépéseit és elengedve magam rá éreztem az ízére, szó szerint először a régi fájdalmakat, viharokat táncoltam ki magamból.

De most jól esik a bohókás, nőies, vidám zenékre táncolni. Abba sem hagyom, amíg mozdulnak a lábaim, még a lányunokámat is meg fogom majd erre a táncra tanítani!

Valóban, a tánc a lélek tánca! Kedves Hölgytársaim! Örülj a két lábadnak, és ha nincs is benned igazi tehetségre való hajlam, ha akár túlsúlyos vagy és 60 éves, ne szégyellj mozdulni!!! Táncolj, mert ezt az örömöt nem adhatja meg senki más helyetted! Köszönöm, hogy velem voltál, és ha akarod,a tánc legyen Benned!

                        Üdvözlettel: Anna :-)

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat